Az internet gonosz

Miért is lenne az? Hiszen nélkülözhetetlen a mindennapi életünkben, innen értesülünk a legfrissebb hírekről, itt mondhatjuk el véleményünket, itt oszthatjuk meg barátainkkal, hogy hány grammal született a csemeténk, hogy mit vacsorázunk, vagy, hogy hol fekszik a macskánk. A segítségével régi ismerősökre bukkanhatunk, elfeledett barátságokat eleveníthetünk föl. Elengedhetetlen a munkánk során, és szórakozásunk egy részét is itt bonyolítjuk. Miért gonosz akkor mégis? Olvass tovább! 

Észrevetted, hogy képes vagy látszólag minden nyomósabb ok nélkül is órákat tölteni az interneten? Feltűnt, hogy néha csak az F5-öt nyomogatod, mint egy zombi, és arra vársz, hogy valaki hozzászóljon az általad közzétett tartalomhoz? Vagy, hogy érkezzen végre egy e-mail? Hogy üzenetet kapj attól, aki érdekel? Gondolkodtál már azon, hogy milyen káros hatással lehet az életedre nézve az internet?

Ismerősek ezek a nevek? Josh Unsworth, Amanda Todd, Ryan Halligen, Tyler Clementi. 13-18 év közötti fiatalok, akik ugyanúgy sokat lógtak a neten, mint Te, vagy én. Ott tartották a kapcsolatot a barátaikkal, ott osztottak meg információt másokkal az életükről. Talán túl sok mindenkivel. Talán olyanokkal is, akiknek nem okoz különösebb lelkiismereti problémát, hogy valakit lelki terror alá vonjon. De mi köze ennek az internethez? Ott keresendő annak az oka, hogy a fenti négy fiatal miért döntött úgy, hogy véget vet az életének.

Aki elég sokat időzik a neten, bizonyára belefutott már a cyberbullying kifejezésbe. A cyberbullying valójában internetes, virtuális bántalmazást jelent, ahol (elsősorban) kimondottan fiatal felhasználók az elektronikus kommunikáció és a közösségi média felületeit kihasználva terrorizálják társaikat. Az ok lehet egy rosszkor készült, kompromittáló fotó az áldozatról, vagy az áldozat egy olyan körülménye, ami által kiközösíthető (ez lehet a bőrszíne, a származása, vagy akár valami a múltjából). Az ilyen jellegű atrocitásoknak azért különösen nehéz gátat szabni, mert egyrészt a fiataloknak csak elenyésző része mer a szüleinek, tanárainak beszélni az őt érő támadásokról, másrészt, ha így is tesz, attól még a neten keringő, őt sértő tartalmak likvidálása gyakorlatilag lehetetlen lesz. A támadók névtelenül és arctalanul tevékenykednek, csoportokba verődnek, együttes erővel igyekeznek felborítani az áldozat világát, s talán csak akkor döbbennek rá tettük súlyára, ha az tragédiába torkollik.

Azonban a netes erőszaktevés nem csak a fiatalokat érinti: a jelek szerint a felnőttek közül sem mindenki tudja kezelni az ilyen jellegű támadásokat. Néhány hete egy televíziós műsor orvosa, Thierry Costa (38) dobta el magától az életet, miután névtelen internetes rágalmazók felelőssé tették egy valóságshow-szereplő haláláért – valótlanul.

2011-ben indult el az a kezdeményezés, melyben 31 meghatározó IT- és telekommunikációs vállalat fogott össze a biztonságosabb internet megteremtéséért, elsősorban gyermekeink biztonságáért. Egy felmérés szerint Magyarországon tízből mindössze egy bántalmazott szülei tudnak arról, mit szenved el a gyermekük saját korosztályának tagjaitól, ez pedig az európai átlagnak csupán a fele.

A probléma megelőzése és orvoslása nemzetközi összefogás kérdése, itthon a hazai szakértők bevonása szintén elengedhetetlen. A társadalmi felelősségvállalás és a tudatos médiafogyasztás fontosságát hangsúlyozó KommON BME Kommunikációs Szakkollégium április 23-án párbeszédre hívja a média és a civilszervezetek munkatársait, a szülőket és pedagógusokat, hogy közösen induljanak a megoldás keresésére.

Amennyiben szeretnétek többet tudni a témáról, esetleg tervezitek a rendezvényen való részvételt, ne adj isten érintettnek érzitek magatokat a témában, kattintsatok ide további információkért! facebook.com/vankepedhozza