A közösségi média a plágium melegágya?

Egyre nagyobb problémát jelent a közösségi oldalakon az a fajta lopott tartalom, amiben a közzétevő nem jelöli meg a forrást vagy az eredeti szerzőt. A Twitteren a felhasználók rendszeresen másolják egymás tweetjeit, de a blogposztok is szép számban kerülnek sokszorosításra. De milyen okokból gyűrűzhetett be ennyire a plágium a közösségi média mezsgyéire? Erre keres választ a convinceandconvert.com blogbejegyzése, melyet olyan érdekesnek találtunk, hogy lefordítottunk Nektek.

Nézzük tehát, vajon milyen okok állhatnak a másolás mögött?

A hitelesség hiánya miatt

Régen csak az írók és újságírók hallathatták hangjukat a média csatornáin keresztül. Ennek egyik egyszerű oka az volt, hogy az illető személye, vagy az a cél, amiért szót emelt, feltételezett egyfajta hitelességet. Amióta azonban megjelentek a közösségi médiás csatornák, szinte bárkinek a kezében ott a lehetőség, hogy véleményét széles körben terjeszthesse egy adott témával kapcsolatban. Ehhez semmi másra nincs szüksége, mint egy regisztrációra valamelyik közösségi site-on, és máris lehet gépelni a magvas gondolatokat. Ha azonban a posztoló nem feltétlenül szakértője a témának, a dolog hiteltelenné válik, ugyanakkor sok felhasználó gondolja úgy, hogy „nem szakértőtől” lopni nem plágium, megint mások hezitálnak, ha arról van szó, hogy nem hiteles a forrás, amiből idézni szeretnének. Egy szó mint száz, ha a szaktudásra való tekintet nélkül valakitől megéri idézni, akkor az minden bizonnyal további megosztásokat eredményez majd.

A közösségi kommunikáció természete miatt

Igaz, nem minden esetben, de mégis gyakran előfordul, hogy egy kép, szöveg vagy videó vírus módjára terjed az interneten. Az olyan platformokon, mint amilyen a Twitter, ahol a kommunikáció rövid, gyors és pörgős, könnyen előfordulhat, hogy egy idő után a tweetek eredeti feltöltője eltűnik a tartalom mellől. Miért? Idő hiányában? Vagy nem elég hozzá a hely? Ha a retweetek semmi egyebet nem kívánnak tőlünk, mint mindössze egyetlen gombnyomást, ki érzi szükségét, hogy olyan dolgokkal foglalkozzon, mint a szellemi tulajdon vagy a jogvédelem?

A közösségi hálón folyó kommunikációnak a gyorsaságon kívül még a lazaság a jellemzője. Ez eleve feltételezi, hogy amit megteszünk egy jelentés vagy szakdolgozat hitelességének érdekében, azt nyilván nem tesszük meg, ha egy egyszerű blogbejegyzésről van szó, és biztosan nem ügyelünk erre külön a tweetek 140 karakterében sem.

Nem vagyunk felelősségre vonhatóak

Ha interneten terjesztünk olyan szellemi tulajdont, ami nem a miénk, valójában igen kicsi a valószínűsége (és a lehetősége) annak, hogy emiatt bárki felelősségre vonna minket. Az olyan médiaóriások, mint a Google, jól tudják, mennyire fontos, hogy a kereső hiteles és eredeti információkra bukkanjon, ezért azokat a weboldalakat, amik nyilvánvalóan nem a saját tartalmukkal töltik fel a site-ot, a találati lista alacsonyabb helyeivel bünteti. A közösségi médiában módot találni arra, hogy hasonlóképpen büntessük a plagizálókat, rendkívül bonyolult feladat, mindamellett a szükségessége nem kérdéses, hiszen épp a csekély felelősségre vonhatóság miatt a felhasználók egyre jobban ki fogják tolni a plagizálás morális határait.

A különböző szellemi termékek eltulajdonítása azonban nem csak a közösségi médiában gyakori, hanem a felsőoktatásban is. Sokkal nagyobb probléma, hogy már nem csak a diákok hunynak szemet a plagizálás felett, hanem tanáraik is hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az általuk leírt szavak az ő saját tulajdonukat kéne, hogy képezzék. Mégis hogyan lehetne elvárni tőlünk, hogy ragaszkodjunk egyfajta normához, ha azt a mintát látjuk, hogy sokszor még maguk a szakmában dolgozók sem bírják tartani magukat ehhez?

Mindenki ezt csinálja?

Ez a fajta viselkedésmód aggasztó gyorsasággal terjed a közösségi médiában, de nem csak ott. Számos példát lehetne hozni mind külföldről, mind hazánkból, csak úgy a nyomtatott és online sajtóból, mint akár a politika berkeiből. Sajnálatos módon az, hogy ez ilyen helyeken is előfordulhat, éppen azt eredményezi, hogy az egyszerű diák vagy közösségi médiás felhasználó idővel úgy gondolja, plagizálni valójában nem is olyan nagy ügy.

Te döntesz!

Ha még hiszel a saját leírt szavaid értékében, vagy szöveges tartalmakról szeretnéd kideríteni, hogy a posztoló plágiumot követett-e el, egyszerűen megállapíthatod ezt egy ingyenes szoftver segítségével, amilyen például a plagtracker.com, ami kifejezetten közösségi médiában megjelent szöveges tartalmak eredetiségét vizsgálja.

Előfordult már, hogy valahol forrásmegjelölés nélkül láttad viszont saját szavaidat? Netán te is azok közé tartozol, aki szerint az interneten fellelhető információ mind közös, és szabadon felhasználható tulajdon? Csekkold az alábbi infografikát is, amiből meglepő számadatok is kiderülnek plagizálási szokásainkat illetően!