A digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek a közösségi oldalak veszélyes hálójában

Közzétéve: 2011. december 29.

Megtisztelő kérésnek teszünk eleget, amikor megosztjuk olvasóinkkal Bognár Renáta és Kovács Cintia kutatási projektjének eredményeit. Tanulmányukban azt vizsgálták, vajon hogyan viselkednek az általános iskolás korú gyermekek a közösségi médiában, szemben a felnőttkorúakkal.

A teljes tanulmányt itt tudjátok letölteni, jelen bejegyzésünkben próbáltunk pár eredményt megmutatni ízelítőül. Renáta és Cintia összesen 371 általános iskolás és 120 felnőtt bevonásával készítette jelentését. A továbbiakban szó szerint idézünk a tanulmányból:

Hipotézis

Véleményünk szerint az általános iskolás gyerekek veszélyesebben viselkednek a közösségi oldalakon, mint az egyetemisták, illetve a felnőttek. A fiatalokban ugyanis még nem alakult ki az a veszélyérzet, ami meggátolná őket abban, hogy néhány kedves szó hallatán gyanakvóak legyenek, illetve felismerjék a mögötte levő veszélyt. Ráadásul az, hogy mindez csak a monitoron történik, azt sugallhatja, hogy megfelelően biztonságos is egy ilyen veszélyes szituáció. A gyerekek gyakran hajlamosak meggondolatlanul bárkit felvenni a partnerlistájukra. Az ismeretlen pedig, akivel szóba elegyednek, észrevétlenül is rossz hatással lehet rájuk, arról nem is beszélve, hogy idővel akár olyan dolgokba is bevonhatja őket, ami nem feltétlenül a gyermekek korának és érettségének megfelelő. Kíváncsiak voltunk, mennyire helyes ez az állításunk, és ezt a hipotézist igyekeztünk alátámasztani valós adatokkal.

  • Feltételezzük, hogy az általános iskolás gyerekek „veszélyesebben” viselkednek a közösségi portálokon, mint a felnőttek: gyakrabban osztanak meg veszélyesnek minősített személyes adatokat (lakcím, telefonszám), gyakrabban jelölnek be és jelölnek vissza ismeretlen embereket, valamint gyakrabban csevegnek és találkoznak számukra ismeretlen emberekkel.

Alhipotézis

Feltételezzük továbbá azt, hogy a fiatalabb gyerekek nagy részének hamis profilja van. Ugyanis ahhoz, hogy egy bizonyos közösségi oldalra regisztrálni tudjon, be kell, hogy töltse a 13. életévét. E korosztály leleményes tagjai pedig könnyű szerrel csapják be a közösségi oldalakat azzal, hogy születési évüket egyszerűen megmásítják, hogy elérjék a megengedett korhatárt.

Kutatás célja

Mint leendő pedagógusok szeretnénk feltárni a problémát, annak súlyosságát és következményeit, felhívni a figyelmet arra, hogy a problémát jobb megelőzni, mint kezelni, de ha már jelen van életünkben, merjünk segítséget kérni. A kutatás célja, valós képet kapni a veszélyekről, amelyet nevelési folyamaton keresztül, valamint felvilágosítással lehetne megelőzni.

Minta és módszer

Kutatásunk célcsoportja az általános iskolásokból (pontosabban 2. osztálytól 8. osztályig) és felnőttekből áll. E két csoport között vontunk párhuzamot, állapítottunk meg különbséget munkánk során. Az általános iskolások válaszához anoním kérdőív segítségével jutottunk, a felnőtteknek pedig online kérdőívet készítettünk. A megkérdezettek válaszaival pedig valós adatokkal támasztottuk alá hipotézisünket és alhipotézisünket.
Az alábbi táblázatban feltüntetjük a három isklola nevét, amelyekben a felmérést végeztük, illetve a diákok létszámát egy adott osztályban.

Eredmények bemutatása

Az 1. számú diagramon a létrehozott profilok száma látható korosztályok szerint. Észrevehető, hogy az alsós osztályban nem sok diák használja a facebookot, de ahogyan a felnőttek felé haladunk, egyre többen vannak azok, akik az oldal tagjaivá váltak.

Látható, hogy az általános iskolás diákok legtöbbjének 50-200 közé esik az ismerőseinek száma.

 


A felnőttek legtöbbjének 400, illetve attól több az ismerőseinek száma. A megkérdezettek egyikének sincs 50- től kevesebb ismerőse.


Az általános iskolások legtöbbjének csak ismerősei láthatják az adatlapját, viszont mégis akadnak olyanok, a megkérdezettek 31%-a, akiknek bárki láthatja profilját.


Ha az általános iskolások és a felnőttek adatlapjának láthatóságát egymáshoz viszonyítjuk, megállapíthatjuk azt a különbséget, hogy az utóbbi diagramon növekedett azok száma, kiknek adatlapját csak ismerőseik tekinthetik meg, és csökkent azok száma, akik bárkinek láthatóvá teszik adataikat.


Ha már láthatják adatlapunkat, nem midegy, hogy mi az, amit az adatlap magába foglal. Számos mező kitöltése ad lehetőséget a felhasználónak, hogy részletesen bemutatkozzon. Az általános iskolások- mint, ahogyan a diagram is mutatja- nem riadnak vissza attól, hogy telefonszámukat és lakcímüket is megadják, pedig ez a legveszélyesebb, amit csak tehetnek.

Eddig az idézet, de a tanulmány itt még nem ér véget. Aki kíváncsi a további érdekes eredményekre, ide kattintva letöltheti a teljes dokumentumot.

Aki pedig már elolvasta, bátorítsa  Renátát és Cintiát azzal, hogy a Megosztás gombra kattintva másokkal is megismerteti tanulmányukat. Mi örömmel osztottuk meg az anyagot! 🙂